Mutasd a reggelid, megmondom, ki vagy! – Divathullámként köszöntött a közép-kelet-európai régióra, köztük hazánkra is a „müzliláz” évtizedekkel ezelőtt. A megszokott szalámis-sajtos fehér kenyeret és vajas-mézes fehér kiflit egyre több helyen váltották le az iparilag gyártott kukoricapelyhek (corn flakes-ek) és natúr pehelymixek, amelyeket kezdetben tehéntejbe kevertek.

A müzlireggelik láthatóan teret hódítottak nemcsak Amerikában, hanem immáron Európa szerte is, sőt egyfajta jelzői, indikátorai is lettek a reformtáplálkozásnak.

Jelenleg is a tudatos, egészséges étrend és szemlélet egyfajta megtestesítői.

Megjegyzés: persze nem nevezhetjük töretlennek e folyamatot, mivel ezzel párhuzamosan beköszöntött a „helyben sütött pékáruk” világa is, ahol – bár pozitív marketing lengi körül a termékkört – sokszor sejtelmünk sincs, mi lehet az adott termékben, hiszen nincs sem csomagolása, sem jelölése a friss finom pékáruknak.

 

                
Szakma vagy divat?   

Kétségtelen, hogy a gabonaalapú reggelizők divatként érkeztek, azonban komoly szakmai megfontolások és jó tapasztalatok képezték az alapjukat, még a XIX. században, Dr. Kellogg és más kortárs orvosok munkássága nyomán. A kovásztalan, hozzáadott cukrot nem tartalmazó kásafélék, gyümölcsökkel és olajos magvakkal együtt, jó hatással voltak az emésztőszervi problémákkal és túlsúllyal küzdőkre, és megfelelő egyéb terápiák mellett gyorsabb javulást eredményeztek a szanatóriumokban.

                   
Sajnos a müzlifélék is – sok más „jól induló” termékkörhöz hasonlóan – megélték az értékcsökkenést: összetétel, beltartalom terén, az ipari tömegfeldolgozást, a cukorral és adalékanyagokkal dúsítást, stb. Az ipari beavatkozások révén ízletesebb, ám kevésbé hasznos formák, müzlikeverékek jelentek meg, emellett elmosódott a különbözőféle pelyhek közötti határvonal (különbséget kell tennünk az ipari úton gyártott és a natúr termékek között).

A nyers natúr gabonapehely betegségeket okozhat? Igen!

A sokféle müzlitermék keveredése miatt gyakran nem egyértelmű, melyiket hogyan használjuk: főzzük, vagy ne, áztassuk, vagy nyersen együk. Sokan egyszerűen csak nyersen szórják a tehéntejbe vagy növényi tejekbe a pelyheket, egyesek áztatják, mások azonnal elfogyasztják, alaposan megrágva.

          
Az ipari jellegű készítmények nyilván azonnal fogyaszthatók. Ilyenek a kukoricapelyhek, vagy az ízesített puffasztott és extrudált készítmények, amelyek nagy nyomás és magas hőmérséklet mellett készülnek (számos ízesítésben és színben), és ropogós formában felhasználhatók.

A „lapított”, natúr zab-, rozs-, búza és más pelyhek azonban nyersen nem javasoltak, sőt akár problémák kiváltói is lehetnek. Ennek okai: a lektinek, a tripszin-gátlók (inhibítorok) és a fitátok, illetve egyéb emésztést és felszívódást zavaró komponensek (ún. antinutritív anyagok). Ezekről a későbbiekben fogunk publikálni, de érdemes tudni róluk, hogy legtöbb esetben főzéssel inaktiválhatók, kikapcsolhatók (a fitinsav áztatás révén.) Ugyanezek az anyagok például nyers bab- és borsófélékben is megtalálhatók, de ezeket természetes módon mindig főzzük, így nem is kerülnek említésre, inkább a nyers pelyhek kapcsán érdemes szólni róluk.

                  
A jelzett antinutritív (tehát emésztést és felszívódást gátló) anyagok gyomor-, hasnyálmirigy-, epe- és bélproblémákat, felszívódási zavarokat, akár gyulladásokat is okozhatnak. Hosszabb távon vas és más makro- és mikroelem hiánya, vitaminhiány (pl. B12), csontritkulás is lehet a következmény, az általános erőnlét, teljesítmény romlása mellett. Nem véletlen, hogy a nyers Kolláth-reggeli helyett inkább a Kellogg-féle főzött kásareggelik ajánlhatók. Természetesen olyan esetekben, ahol a pelyheket megsütötték (granola, sült, ropogós müzlik, stb), a problémás vegyületekkel nem kell már számolni (legtöbbször valamilyen cukorszirupba, keményítőszörpbe mártják ezeket a gyártás során, így sütik meg, ami nem a leghasznosabb megoldás egészségvédelmi szempontból).

 

               
Forradalom a reggelizésben: új generációs „élő” müzlialapok

A gabonák főzése vagy sütése (hőkezelése) tehát előnyös, sőt bizonyos értelemben létfontosságú. Ugyanakkor a hő hatására számos vitamin bomlik, enzim inaktiválódik, így természetes elvárásunk, hogy nyersen, „élő formában” is fogyaszthassuk a gabonaféléket.
Erre kínál jó lehetőséget a csíráztatás, amely során a gabonamagvak felnyílnak, tápértékük az emberi szervezet számára is jobban felszívhatóvá, hasznosíthatóvá válik. Az emésztést zavaró és problémás anyagok egytől egyig lebomlanak, a magok nyers formában fogyaszthatók, sőt jóval egészségesebbé is válik, mint a főzött formák. A gabonacsírák keveréke ilyen értelemben „B-vitamin bombákká” alakulnak, hiszen csíráztatás közben számos vitamin, fitokemikália (GABA, oryzanol) és enzim képződik, amelyek védik, táplálják, regenerálják, roborálják, egyben aktiválják a szervezetet.

Mindennapi csodáink: a gabona megszaporítása, csíráztatás által

A csíráztatott, aktív és nyers, bio magtáplálkozás a jövő egyik csodálatos és nagy lehetőségévé válik, hiszen egységnyi tömegű kiindulási gabonamagból (és olajos magvakból, hüvelyesekből) többszörös mennyiségű élelmiszer-szárazanyag képezhető, lényegében pusztán víz hozzáadásával (aktív biomassza előállítása vízpárában, talaj nélkül), eközben a mag vitaminokat, betegségmegelőző komponenseket képez és a hosszú, bonyolult láncokból álló fehérjéket, szénhidrátokat egyszerűbb formákká alakítja a folyamat közben (egyszerűbb peptidek, szacharidok).

Kutatás-fejlesztési programunk: aktív csíráztatott magvak a bio- és reformtáplálkozásban

 

 

Hosszas és igen komoly hazai szakmai munka eredményeként megjelenhettek a bio csíráztatott magvakból készült natúr és „crunchy” müzlialapok (BLNCE brand alatt, kiejtve: „belensz”). Természetesen még sok tennivaló áll előttünk, de azt látjuk, hogy sok tekintetben megoldást nyújtanak e fejlesztések minden korcsoport számára. Döbbenetes látni, ahogy érkeznek a jó tapasztalatok, és javul az erőnlét, a teljesítmény (sportolóknál is), mindezt mesterséges anyagok és E-számok nélkül, minősített bio alapanyagok által.

    
A kutatás célja az, hogy kiaknázzuk a magvakban lévő hatalmas lehetőségeket, a magok természetes feltárása által (vagyis ahogy a természetben is zajlik). Ilyen módon sokkal magasabb tápértékük lesz, mint eredeti állapotukban, emellett a felszívódásuk is mérhetően hatékonyabb az emberi szervezetben. Ez azonban még korántsem mindegy, a kutatócsapat nem állt meg ezen a – már jelentősnek számító – szakmai lépcsőn, hanem feljebb lépett.

 

Bio szuperélelmiszerek, avagy a jelenleg elérhető legmagasabb szintű szakmai munka

A kutatások során a tudósokból és mérnökökből álló doktori team szem előtt tartotta, hogy a lehető legmagasabb szintű eredményt, biotáplálékot érjük el, ami jelen korunkban lehetséges, a tudományos felismerések és a korszerű, kíméletesen dolgozó élelmiszeripari műszerpark révén.
A csíráztatott bio magvak szerves kötésű nyomelemeket kapnak, illetve élő lakto- és bifidobaktérium kultúrákat (fermentálás), amelyet egy bio almasziruppal való gazdagítás (crunchy esetében) és kíméletes vákuumbeszárítás (41 fok alatt) követ.

                                   

                                              
A termékek lakto- és bifodobaktériumokkal fermentált, aktív, nyers, „élő” biocsírákat hordozó, szerves nyomelemekkel dúsított, aminosavakat, gamma-amino-vajsavat és oryzanolt (értékes fitokemikáliákat), esetenként omega-3 zsírsavakat hordozó, vitaminokban és prebiotikus élelmi rostokban gazdag, új generációs vegán élelmiszerek, a korszerű reggelizés, a testtömeg-kontroll és a mindennapi tápanyagellátás szolgálatában.

 

Szerénytelenség nélkül, tudományos alapokon kijelenthető, hogy mindez a jelenleg elérhető legmagasabb szakmai szint, hazai kutatói munka révén. Köszönet érte a fejlesztői csapatnak, a magyar kutatóknak és tudósoknak és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy elterjedjenek, elérhetővé váljanak e hasznos élelmiszerek, és ezáltal is tehessünk valamit a társadalom érdekében.