Ne felejtsd el, honnan indultál!

Az ember gyakran elfelejtheti, honnan indult, vagy hogy milyen szerencsések a genetikai adottságai. Könnyen megeshet, hogy az első találkozáskor rögtön ítéletet alkotunk valakiről a külsője alapján, főleg, ha az illető kerekded formát mutat. Talán csak akkor nem teszünk így, ha magunk is formásabbak vagyunk a kelleténél, ilyenkor esetleg meg is nyugszunk: mások is küzdenek az alakjukkal, nemcsak mi. Szintén elkerülhető az ítéletalkotás, ha mi is megküzdöttük a harcunkat a kilókkal az évek-évtizedek alatt és sikerrel jártunk.

„Ők nem tudják, mennyi munkám van a testemben!”

Szokása az embernek első találkozáskor „automatikusan” végigmérni a másik embert. Megszoktuk, hogy egyéni ízlésünk szerint a külső alapján alkutunk egy „első ítéletet”, ami természetesen változhat az idők folyamán, de az első benyomás azért bevésődik. De milyen „fizikai mérőszámok” és egyéni viszonyítási alapok szerint alkotunk valakiről első véleményt?

Emlékezem, amikor egy hölggyel beszélgettem, akinek az élete gyakorlatilag fogyókúrákkal telt. Sikerült is neki nem keveset leadni, ám alkatilag látható volt, hogy sosem lesz „darázsdereka”.  Amikor társaságba megy, előfordul, hogy viccesen megjegyzik a formáját, és benne ez szomorúságot okoz. „Gábor, ők nem tudják, mennyit szenvedtem, hogy egyáltalán ilyen formám legyen!” - mondta. „Ők könnyen beszélnek, legtöbbjük eleve vékony alkat és falják a süteményeket a partin. Én már egy desszerttől is híznék.”

Ami ebben a gondolatban megfogott: ők nem tudják, hogy mennyit szenvedtem, hogy ezt elérjem. Igen, aki már éveket eltöltött fogyókúrákkal, vagy sokszor szállt le csalódottan a mérlegről, esetleg újra nekiveselkedett, majd nagy nehezen leadott néhány kilót, tudja, milyen munka ez. Persze, lehet, hogy rosszul végezte, nem a kellő módszerrel vagy eszközökkel, de az ő ideje, elszántsága és verejtéke van benne. Milyen kiábrándító, amikor egy jeles rendezvényen valaki „odavet” egy ironikus megjegyzést, vagy épp túl közel van az ember azokhoz, akik róla beszélgetnek és véletlenül elkap pár keresetlen szót.

Van, aki egy életen át fogyókúrázik

A fogyás nehéz terület, hiszen, ha valaki életének harmadát-felét fogyókúrákkal töltötte, lehetséges, hogy most ugyanannyit nyom a mérlegen (ha nem többet), mint amikor elkezdte. Ezek az idők látszólag elveszettek, de mégsem azok: sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, megismertük testünk működését. Gyakran az akaraterő és a kitartó folytatás hiányzott, azonban a befektetett munka sem kevés. Aki ezt a „múltat” nem ismeri, az egyszerűen ítéletet alkot.

Amikor rátekintünk valakire, sejtelmünk nincs a múltjáról: falánk vagy mértéktartó, egész nap ül vagy sokat mozog. Az alkatból megállapítjuk: kövér. Lehetséges, hogy térdműtétje volt, ezért nem futhat, vagy asztmával küzd gyerekkora óta és nem sportolhat intenzíven. Előfordulhat autoimmun betegség, pajzsmirigy probléma vagy más visszahúzó tényező.

Sok esetben az illető hatalmas küzdelmeken ment át, biztosan voltak sikerei a fogyásban, és az is lehet, hogy egy válás, egy tragédia vagy más stressz miatt hízott vissza. A magány és a depresszió is evéskényszerhez vezethet, összességében az állandóan változó élethelyzetek is kihatnak a testsúlyunkra. Ilyen téren igazságtalan egyetlen pillanatból vagy egy találkozásból megítélni valakit.

Vannak az alkatilag túlsúlyosnak látszó emberek, a „bika” alkatú férfiak, akik eleve erős csontozattal és izomzattal rendelkeznek. A hölgyek között is sok a széles csípőjű, az erős, markáns testalkatú, akik nem is mutatnának szépen, ha soványak lennének. Fontos tehát, hogy kit-kit az alkata szerint kell látni, értékelni, emellett - ha lehetséges - megismerni élete lelki és fizikai küzdelmeit, és máris minden előítélet elszáll.

Nem ismerjük a múltat, de ítélünk a jelenből

Szintén vannak olyanok, akik nagyon is sikeresek a fogyásban és vannak eredményeik. A baj az, hogy az emberek nem tudják, hogy az illető például 120 kilóról indult és most 92 kiló, ők az utóbbit látják és számukra ez bizony: kövér. Nem tudják, hogy elképesztő és példaértékű elszántsággal harcolnak a felesleges kilók ellen, és a mostani eredményük igen biztató, sőt hatalmas eredmény. Mivel azonban jelenleg nem szálkavékonyak, a felületes ember ítéletet alkothat. Sok esetben azok az emberek, akiket túlsúlyosaknak látunk, valójában sikeres fogyókúrázók és a genetikai státuszukhoz képest előbbre tartanak, mint a vékonyabb emberek, akiknek igazán sosem kellett a súlyukért küzdeniük (hacsak nem azért, hogy végre hízzanak, de ők ehetnek, amit csak akarnak és annyit amennyi beléjük fér). Nagy az esélye, hogy az általunk túlsúlyosnak vélt emberek, ha nem figyelnének az étrendre és nem sportolnának rendszeresen, jelenleg kétszer akkorák lennének. Érthető, ha nehezen veszik tudomásul, ha valakik óvatosan (vagy óvatlanul) megjegyzik a „nem kéne már kicsit fogyni?” gondolatot. 

Ki a túlsúlyos?

Szakmai értelemben nem a küllem, hanem a testzsír, az izomzat és a csontozat százalékos értéke, valamint a test víztartalma a fontos, emellett természetesen a testtömeg is, bár ez utóbbi azért csalóka lehet. Nyilván jó, ha kéznél van egy centiméterszalag, és időnként ellenőrizzük a derék és csípőkörfogat arányát, de ennek értékelése is az alkattól függ.

Vannak esetek, amikor kifejezetten javasolható a fogyás, sőt általános értelemben ez az indikáció, ha az értékek magasabbak a kelleténél. Muszáj a testzsír arányát lejjebb szorítani, mert a felesleges zsírszövet és zsíros kötőszövet számos betegség oki tényezője, melegágya. Vannak olyan esetek is, amikor alkatilag túlzás volna egy szálkás testről álmodni és egy olyan ábrándot kergetni, hogy valaha modell alkatunk lesz. Fontos itt is, hogy a genetikai adottságunk szerinti minimális testzsírarányt érjük el, de ne akarjunk „görcsösen” ennél többet: fogadjuk el, amit kaptunk, érezzük jól magunkat a testünkben. Ne feledjük: testalkatunkban a szüleink és nagyszüleink is „benne vannak”. Ennek ellenére pusztán genetikával nem magyarázhatjuk a jelent (ez is hiba volna), hiszen az életmód (étrend és sport) a domináns tényezők. Jó ismerni az anyagcserénk milyenségét, vagy a pajzsmirigyünk és a hormonális rendszerünk működését (például egy esti étkezés hogy hat ránk). A rendszeresség kulcsszerepet kap, a kampányszerűség árt. A csalónapok „hazudnak”, és mintegy fél-egy héttel visszavetik a sikerességet, azaz egy csalónappal 3-6 napot veszítünk.

Jobb az új szemlélet, mint a kampányok

Általánosan nem az egész életen át tartó fogyókúrák, hanem az életmódváltozás javasolt. Mi a különbség? Az utóbbi nem „kúra vagy kampány”, hanem egy új életvezetés, egy új élet, egy új gondolkodásmód. Sok életmódváltó automatikusan eléri optimális testsúlyát, hiszen a gyümölcsök, zöldségfélék, rostos élelmiszerek és a nagy vacsorák kihagyása mind ezt szolgálják. 

Összegzés

Összegzésként elmondható, hogy a fogyókúra adott esetben szükséges, sőt létkérdés, ám a túlsúly nem lehet mérőszalag a véleményalkotás terén. Ismerjük meg egymás küzdelmeit, merjünk róla beszélni, és ha tudjuk, hogy a másik ember mi mindent megtett a cél érdekében, másként látjuk embertársainkat. Természetesen az „ilyen alkat vagyok, ez jutott nekem” magyarázat nem alkalmazható az életmód-változtatás alóli felmentésre, az alkat, az életvitel és a kitartó igyekezet együtt hozza meg a várt eredményt. Sokszor láttunk már olyat is, amikor egy „erős alkatú” ember végül, nagy igyekezettel kisportolt formájúvá vált, a nagy pocak eltűnt, a körte alak szintén átformálódott, ám mindezt észszerű határok között érdemes megcélozni.