Tóth Gábor élelmiszeripari fejlesztőmérnök írása

Szerkesztette: Merrill Tímea, dietetikus

 

A gyomorban kialakuló fekélykezdemények étkezési okairól

Gyomoremésztés, evés közbeni vízivás és rágás

A gyomor, definíció szerint, egy izmos falú, horog alakú üreges szerv a középvonalunktól kissé balra. A lenyelt falat mindig a jobb oldalon fekvő ún. kisgörbületen halad végig, itt érintkezik először a gyomor nyálkahártyájával, ez a gyomorút.
A forró, jéghideg, fűszeres, csípős, irritáló étrendi hatások tehát ezt a területet érik a legintenzívebben, itt a leggyakoribb a fekély is. Később hasonló a helyzet a nyombéllel, a lenti ábrán látható az egyes gyomor- és nyombélterületek fekélyképződési gyakorisága.

 

 

A mélyülő fekélyek előtt először mindig fekélykezdemény alakul ki: a nyálkahártya körülírt sérülése, eróziója jellemző, ha ez nem tud begyógyulni, akkor kialakulhat a krónikus, mélyülő fekély, egyéb hatásokkal együtt.
A fekélykezdemények legtöbbször éjjel, a nyálkahártya-regeneráció fázisában gyógyulnak (rendkívül gyorsan), amennyiben nem vacsoráztunk sokat, ecetes ételek, alkoholos italok helyett tiszta vizet ittunk a nap végén és időben tértünk nyugovóra. A vízhiány, a napi és esti stressz, a savpangás a gyomor alsó részén, vagy a Helycobacter pylori jelenléte növelheti a fekélykezdemények esélyét.
Az éjszakai műszakban dolgozóknál, az ötletszerűen (rendszertelenül) evőknél és a reggel (vagy a nap más szakaszában) égetett szeszes italt fogyasztóknál mérhetően gyakoribb a gyomor- és nyombélfekély, a rendszerszerűen étkezőknél, hosszabban vagy időszakosan böjtölőknél és a korábban fekvő embereknél ritkább.
Evés során az étel az ún. nagygörbületen hagymahéjszerűen halmozódik, egymásra rétegződve. Ha természetes színezékkel festett kenyérdarabkákat nyelünk le, jól követhetők sorrendben lentről felfelé a különböző színű rétegek, ahogy ívesen egymásra rakódnak.
Mindez azonban csak mintegy 30 percig marad így, ezután a gyomor jellegzetes
keverőmozgásokkal elegyíti a darabokat a gyomorsavval és a pepszinnel (fehérjebontó enzimekkel), a rendszer egyszínűvé válik.
A gyomornak 40-45 percre van legalább szüksége ahhoz, hogy a keverés mellett a nagygörbületre teljesen átrendezze az elfogyasztott ételt (nagyétkezéseket követően), ekkor válik szabaddá a gyomor alsó része, ami a későbbi vízivás terén kulcsszerepet kap.

 

Percenként 2-3 keverőhullám jellemző, a gyomor professzionális módon végzi ezt, pontos idegi szabályozás mellett, a keverés során a pépes rendszer csak lefelé mozoghat, ha felfelé is halad, nyelőcső-refluxhoz vezethet (erről később külön szó lesz).
Reggel az éhgyomorra történő (nem hideg és nem forró) vízbevitel hasznos – hidratálja a belső felületeket, eltávolítja az ott pangó éjjeli anyagcsere-termékeket.
Az egyik legfontosabb védőanyagunk a nyál, ebben egy mucin nevű anyag található – ez egy emészthetetlen poliszacharid (szénhidrát), amely a nyelőcső és a gyomor falát bevonja, a bélben pedig prebiotikus és emésztésjavító hatású (segíti a vércukorszint egyensúlyát is).
Evés közbeni folyadékbevitelkor a mucinózus nyál termelése leáll, mivel a falat síkossá tevésére ilyenkor nincs szükség – ez a szokás a szervezetet némileg félrevezeti.
Időseknél különösen nagy gondot okozhat az evés és ivás együttese (a nem megfelelő fogazat miatt sokan isznak evés közben), hiszen a fekélyhajlam ekkor jóval nagyobb a gyomorfal gyengülő vérkeringése, a nyálkahártyák korral járó sérülékenysége és a fokozott gyógyszerhasználat miatt.
Már a 80-as évektől publikált az orvosi szakma a gyomor kisgörbületének hosszanti csatornáiról.
Az egyik szakkönyv így ír erről: „A hosszanti barázdák különösen a kisgörbületen
kifejezettek, ezek vezetik a lenyelt falatokat a gyomorszájtól a gyomor aljába. A folyékony, emésztésre nem szoruló táplálék és a víz nem időzik a gyomorban, nem keveredik a többi gyomortartalommal, hanem végigfolyhat a gyomorúton a gyomorkapuig és elhagyja a gyomrot.” (Dr. Obál F.: Emberi test 2. kötet, 880. o. Gondolat Kiadó, Bp., 1986.)
Mivel ugyanez a szakkönyv korábban jelzi, hogy az evés után 30-45 percig „gyomorút-torlasz” jön létre mindaddig, amíg a gyomor fel nem „pakolja”, rétegzi a nagygörbületre az ételt, így a vízivás az evés utáni 45-60 perc múlva javasolt, csak ekkor válik szabaddá a gyomorkapu a víz számára.
Ha tehát étkezés közben iszunk, a mucintermelés gyengül, emellett a gyomorban vizes pép alakul ki, a gyomorsavas-pepszines pép helyett – ez baj.
A megivott folyadék révén hidratálódott rendszer már alig tud savat és enzimet felvenni, a gyomoremésztés gyengül, a fehérjebontó, sósavas anyag felmarja a gyomor belső falát és a nem kellően bontott - a becsapós vizes-pépes jelleg miatt túl hamar továbbított - proteinek pedig túlterhelik a hasnyálmirigyet (2-es típusú cukorbaj előszobája).
A fekélykezdemény ilyenkor ott jelenik meg, ahol a fal vérkeringése gyengébb (Selye-féle fekélykutatás), ez a lelki stresszekkel függ össze – a gyomor fala nem mindenhol sérülékenyebb, csak néhány helyen.

 

A gyenge gyomrot csípős, fűszeres levesekkel, előételekkel próbálják munkára bírni, de ebbe a szerv könnyen belebetegedhet (itt nem szabad összekeverni a régiek tartalmas leveseit a híg, fűszeres „gyomorerőltető” levesekkel). Hangsúlyozandó: a gyomornak szilárd, száraz ételre és nyállal való bőséges keverésre van szüksége, a dietetika a szikkasztott pékáruk, kétszersültek lassú, alapos rágását, emiatt is javasolja a betegeknek, hasonlóan a másnapos kenyereket is (pirítós mellett nem javasolt a folyadék, pont a hatás
lényege veszik el).
A híg, csípős levesek és a folyadékbeviteli hibák miatt számos esetben jellemző a
fekélykezdemény kialakulása, az esti csípős ételek, az ecet és az alkoholos italok pedig éjjel mélyítik a nyálkahártya sérülését.
A rágásról szó esett, ez még némi magyarázatra szorul. A gyomorból a pépes rendszer hamarabb ürül, a redőzött fal azonban felfogja, visszatartja a darabos részeket és újraemészti, amíg azok is elfolyósodnak. „A gyomorban már nincsenek fogak” - tanítja a szakma, azaz a lejutott félig megrágott falatok problémákat okozhatnak. A gyomornyálkahártya szó szerint árokba szorítja és meg tudja markolni ezeket a darabkákat, elválasztja a pépes résztől, majd ismét sósavat, pepszint termel rájuk – ez szintén oka a fekélykezdeményeknek.
Érdekesség: a madarak kemény magokkal táplálkoznak. Fogaik nincsenek, a bivalyerős őrlőgyomruk (zúza) roppantja össze a magokat (1962 newton erővel). Ez az elképesztő erő a zúzába kerülő üveggyöngyöt széttöri és összenyomja a fémdarabokat is. A lenyelt apró kavicsok is segítik az őrlést – ezért sem adunk a madaraknak fehér kenyér morzsákat, emellett hiányállapotokat is okozunk náluk a finomított árukkal (mangánhiány – csontlágyulás stb.).

 

Ábra: SOTE tudományos képzés anyaga - a fekélykezdemény és a mélyülő fekély
kialakulása (keresztmetszet)

A fekélybetegségek és a nyelőcső-gyomor reflux megelőzése és terápiás étrendje

A fekélybetegségek oka elméletben egyszerű: a védőanyagok (mucin, bázikus hidrogén-karbonátok) hiánya és az agresszív anyagok (sósav, pepszin) túlsúlya, azaz felborul a belső egyensúly. Emellett a lelki stresszek okozta vérkeringés-változás miatt egyes helyeken mucinhiány lép fel a gyomor belső felületén.
A Helicobacter pylori is ok lehet, bár inkább következmény – a lakosság jelentős része Helicobacter-pozitív, de csak 10-15%-nál alakul ki életük során a gyomorfekély (az egyéb faktorok szerepe nagy).
A cél az, hogy „elkapjuk” a problémát akkor, amikor még csak fekélykezdemény van jelen, erről persze legtöbbször nem is tudunk (éjjel gyógyul), amikor pedig a komolyabb tüneteket érezzük, már gyakran gyógyszert ír fel az orvos, amely csökkenti a savtermelést, leköti a képződő savat és gyomorbevonó anyagokat tartalmaz. A tehéntej és a szódabikarbóna javaslata természetesen már megdőlt a tudományban, sőt ellenjavallottak.
A napi szinten éhgyomorra „felest” fogyasztóknál jól láthatók a mélyülő fekélyek, majd ezek összenövése, hegesedése (tipikus, egymással szemben kialakuló fekélyek találkozása) a gyomor kisgörbületén, ez a gyulladások és a gyomorrák alapja is egyben - az esetükben.
A fűszeres, csípős levesek és az ecetes ételek is okozhatnak hasonlókat, de lassabban. A távol-keleti világban főként ezek az ételek okozták a nyelőcső- és gyomorrákot a korábbi időkben (intenzív fűszerek, csípős ételek állandó használata), majd a nyugati kultúra betörésével immár az „alhasi” rákbetegségek is megjelentek keleten: vastagbél, végbél, prosztata, méh, hólyag stb.
Egyes nézetek szerint a szervezet belső hidrogén-egyensúlya megbomlik, a kiegyenlítő rendszerek (pufferek) túlterhelődnek, és a szervezet a felesleges hidrogént – jobb híján – a gyomor felé irányítja, azaz a szervezet pH eltolódásának puffereként is használja a gyomrot. (Fontos: a felesleges hidrogén tárolása nem megoldott a szervezetben hosszú távon, betegséget okoz.)
Szintén megfigyelték és grafikonokon ábrázolták a szakkönyvekben, hogy a nagy
mennyiségű állati fehérje, azaz a hús-, a tej-, a sajt-, a tojás- és a halbevitel több sósavat és erősebb pepszint igényel, a kímélő, növényi, zöldséges diéták esetén a gyomor fellélegzik és egész más a sav- és enzimtermelése (a növényi étrendre váltóknál jóval kevesebb a fekélybeteg). A zsíros vörös húsok és az olajos hal okozza a legtöbb problémát a leírások szerint.

 

A fekélybetegségek leggyakoribb oki tényezője hazánkban az alkohol-kávé-dohányzás hármas, különösen éhgyomorra, ez társul a Helicobacter jelenléttel.
A bő olajban sültekkel adott ecetes savanyúságok, majd az étkezés utáni alkoholbevitel kifejezetten gyomorbántó, nyálkahártya-károsító (gyomor, bél). A szénsavas italok, sör, pezsgő (alkohol+szénsav) a felső gyomorkupola-sérülések fő okai.
A betegség megjelenése szezonális jelleget mutat: ősszel és tavasszal gyakoribb. A napi ritmus szerinti eloszlás: gyomor esetében az étkezést követő fájdalom jellemzőbb, de evéstől független is lehet. A nyombélfekélyekkel kapcsolatos tünetek éjszakai és éhomi események, evés után a kellemetlen érzés javul.
A refluxbetegség a nyelőcsövet érinti, ilyenkor a pontos étkezési ritmus és a függőleges helyzetben történő evés fontos. A szakma a gyakori étkezést javasolja, ez a nézet már változóban van, ugyanakkor az egyszeri nagy evés is kerülendő.
A késő esti étkezés nem jó a gyomorfalnak, éjjeli savtermelést, savpangást és visszaáramlást okozhat (éjjel, főleg fekvő helyzetben alig van továbbítás, illetve a gyomormozgás a nyelőcső felé is viheti a savas anyagot).
Az alkohol, a csokoládé, a fokhagyma, a vöröshagyma és a menta nem ajánlott savtúltengéskor, ahogy az ecet és a magas zsírtartalmú ételek sem (almaecet szinté nem, mert ecetsavat hordoz, az almáról később szó lesz, van egy titka). A zsíros ételek megnövelik a gyomorban való tartózkodási időt, így a reflux esélyét is.

 

A fekélybetegség megelőzése és diétája – itt a konzervatív dietetika és az ún. reform-dietetika nézetei eltérhetnek.
A tejszín, vaj, tejföl helyett a reformerek kímélő növényi olajokat és simára krémesített, főzött magvajakat ajánlanak, pl. lenmag- és olívaolajat, kesu-, mandula- és diókrémet (előzetesen áztatva a magokat), de a zsiradék mennyiségét jellemzően nem növeljük (testtömegkg-ként 0,6 g).
A szétfőzött keményítős ételek jók, régtől fogva a rizs- és zabpuding az egyik legjobb megelőző és terápiás modell a klinikumban is tehéntej, cukor, méz (hangyasav), lekvár nélkül. Karamell, kakaó nem előnyös. A rizstejszínes burgonyapüré, valamint a kukoricakeményítővel való sűrítés hasznos.
A főtt burgonya általánosan jó, akár főzött répával pürésítve. A nyers reszelt burgonya leve (régi tanács) csak "tűzoltásként" lehet alkalmas, általánosan a főtt burgonya alig sózott keményítős leve az érték, vagy akár zöldségleves fűszerszegény leve is (hús nélkül főzve - a húsleves erős savképző, ezért javasolták anno nagy műtétek után az első napokban, amikor még a gyomorműködés nem indult be, általánosan azonban nem előnyös).

A rostokról korábban lebeszélték a betegeket, ám kiderült, a visszaesések száma jelentősen csökken a rostos étrenddel, a savmegkötő, gyomorvédő hatások miatt.
Dietetikai szakkönyvi tanács: „A zöldség- és főzelékfélék, gyümölcsök és a gabonaneműek – félbarna, barna kenyér, barna rizs – naponta szerepeljenek az
étrendben.”
A zöldségeket pároljuk, a durva rostok helyett kímélő rostok (pektinek) javasoltak: alma- és citruspektin, útifűmaghéj, sárgarépa- és sütőtökpüré. Vegyszermentes citrus héjának belső felét (fehér rész) érdemes alkalmazni, rágcsálni kiváló gyomorvédő anyag, tehető héj nélküli almapüréhez is.
Természetesen intenzív fűszerek, bors, chili kerülendők, sózás is csak óvatosan. Az olajban sült és rántott ételek, füstölt-pácolt húsfélék, zsíros sajtok gyomorirritálók, savképzők. A korábban említett húsleves, erőleves, kocsonya szintén problémás.
Friss fűszernövények előnyösek mértéktartóan: petrezselyemzöld, zellerzöld, kapor, snidling, bazsalikom, kakukkfű, majoránna, köménymag. Zöld levelek nyersen turmixolva hasznosak (madársaláta, spenót, kínai kel igen, sóska nem).
Előfordul, hogy a beteg nem mer étkezni, mivel tart a tünetek fokozódásától, így hiányállapot alakulhat ki, a vitaminok, nyomelemek adása előny, ásványi anyagok között egyes bázikus alkálifémek és földfémek, különösen a magnézium (káliumot nem szükséges adni, a zöldségekben sok van, a nátriumot, azaz a konyhasót csökkentjük).

 

Savkötő hatású élelmiszerek a dietetikában: az állati eredetűek között: a tejszín és a lágy tojás. A konzervatív és a reform-dietetikában együttesen: almapép, főzött dió- és mandulakrém kétszersült, másnapos kenyér, burgonya, pudingok, felfújtak és kásafélék. A habarás rizstejszínnel javasolt, lazító anyagként másnapos zsemle alkalmas. A kókuszolaj és a kakaóvaj nyálkahártya-nyugtató.
Az alkalikus gyógyvizes ivókúrák igazoltan előnyösek, pl. Salvus, Parádi. Hatásuk a használattól függ: étkezés előtt legalább egy órával éhgyomorra savelválasztást
csökkentők, étkezés közben és után savelválasztást fokozók (savhiány esetén). Jól oldják a felhalmozódott nyákot, tisztítják a gyomornyálkahártya felületét, eltávolítják a gyulladási termékeket. Naponta 2-3 dl kortyonként való elfogyasztása ajánlott.
Akut, ideges gyomor vagy savtúltengés esetén bő folyadékbevitel (hideg és forró nem jó) és növényi pépek, krémlevesek, főzelékpürék és turmixok előnyösek (nem darabosak, nem tartja vissza a gyomor). Vaníliasodó csak növényi alapanyagokból, cukor nélkül előnyös.
Éhgyomorra szintén nem adhatók cukrozott fagylaltok, jégkrémek, kárt okoznak a gyomorfalnak az ilyen hőfokú anyagok - a cukor vizet köt a nyálkahártyán, és azonnal sérül a mucinréteg.
Brokkoli- és sütőtökrémleves, főzőtökpüré, parajfőzelék, passzírozott zöldborsó burgonyával pépesítve (ez fehér liszt helyett általános tanács is), rizstejszínes banánturmix jó.
Kiválóak a cukkíni felületbevonó anyagai - a nyers cukkínit hámozzuk, reszeljük minimális sóval, rizstejszínnel tálaljuk, kevés kaporral (akár salátaként). Aki már hámozott cukkínit, ismeri ezt az anyagot a bőrön, kiváló bevonatot képez a tápcsatorna felületén is (a tökfélék emiatt kiemelkedők).
Hozzáadott hialuronsavat tartalmazó élelmiszerek előnyösek, bár itthon szinte nem kaphatók (itt említem a Beautyshake 5in1 hazai innovációt, kiváló hialuronsavas gyomornyugtató vegán shake rizstejjel).
A szakma jelzi a héj nélküli almareszelék pépjét, mint kiváló védőanyagot. A megreszelt almát szűrőn kinyomkodjuk, a fennmaradó reszeléket hosszan szájban tartva nyállal elegyítjük, ez egyfajta „gyógyító” anyag a nyelőcsőnek és a gyomornak és értékesebb, mint a lédús almahús adása. Hasonlóan jó a por formában kapható almarost vízben duzzasztása és kukoricakeményítővel való felfőzése (almapektines gyomorkímélő puding).

 

Világszerte a reform-szanatóriumok alkalmazzák a lenmagnyákot: egy éjszakán át áztatott egész lenmag szűrlete étkezések után 1-2 órával (savhatás idején) vagy evések előtt 30 perccel kortyolva. A lenmag nyálkaanyaga „második mucinként” működik, és az egész mag héjrészéből oldódik ki a vízbe (tehát ilyenkor nem daráljuk előtte).
A régi háborús időkben az orosz frontokon az ún. vodka-gyomor (apró, vérző mikrofekélyek) „kezelésére” homoktövislevet préseltek a katonák - tapasztalati megfigyelésük alapján összehúzta a sebeket és megállította a vérzést, a lében lévő húsolaj pedig gyógyította a felületet (amikor a frontokon elfogyott a kenyér és a vaj, a "vodka-gyomor" kialakult, főleg a stresszes kiskatonánál). A homoktövishús olaja ma természetes nyelőcső- és gyomorvédő anyag, bár szinte csak a régiek ismerik ezt a védőélelmiszert.
A növényi antioxidánsok szerepe kiemelkedő a nyelőcső- és gyomorvédelemben (zöldtea- és gránátalma-flavonoid, kurkumin, szőlőhéjkivonat, színes koncentrátumok stb.).

Az U-vitamin fekély elleni vegyület - magam is részt vettem ifjúkoromban a gyártásában anno egy vegyipari üzemben – állati tápokba kevertük, mert a növényevők és a mindenevők a sok állati fehérjétől gyakran fekélyt kaptak, a vitamin ezt megelőzte és javította az étvágyat, fejlődést. (Kapható ma már humán célból is, patikában, bioboltban.)
A gyógygombák között a süngomba-pecsétviasz keverék szintén szakmai ajánlás ma már a tápcsatorna belső védelme terén, hasonlóan az aloe-alapú termékek, mint "belső balzsamok".

Forrás: Klinikai és gyakorlati dietetika, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2015.;
Corvinus Egyetem jegyzetei, táplálkozás-élettani szemináriumok