Tóth Gábor cikke 

Hatalmas esemény, ha az ember úgy dönt, hogy változtat életvitelén. Talán nem is gondolnánk, mekkora döntés ez, amely – ha kis lépésekben is – de elindítja egy több évtizedes szokásrend reformját.

Az életmód-változtatásnak oka többféle lehet. Legjobb, ha nem egy konkrét betegség indítja el a döntési folyamatot, hanem a megelőző szemlélet: egyszerűen szeretnénk jó minőségben, kiváló teljesítőképességgel élni, és minimalizálni a megbetegedési faktorokat.

Nem szeretnénk egy betegség kapcsán terhére lenni a családunknak, a társadalomnak, és bizony - valljuk meg őszintén - nem szívesen gondolunk arra, hogy egy hazai kórház valamelyik ágyán napokat feküdjünk kiszolgáltatottan a vizsgálatokra, netán műtétre várva. Különösen igaz ez a jelenlegi világjárványos időben, amikor az amúgy is „viseltes” egészségügyi rendszer eresztékei tovább gyengülnek. Főleg, hogyha mindez elkerülhető lett volna, ha korábban meglépjük az életvitel változtatást.

Vegyük elejét tehát a „kézzel csinált bajoknak”, vagy a tenisz nyelvén a „nem kikényszerített hibáknak”. Ma már igazolt, hogy a jó szokások a genetikai státuszra is visszahatnak, mivel a DNS leolvasás aktívan zajlik a nap 24 órájában, és az étrend, valamint a szokások ezt a leolvasást módosíthatják.

Mik az alapelvek a változtatás során?

Általánosan négy elvet tartunk szem előtt a szokásváltoztatás során:

1. A változtatás kis lépésekben, fokozatosan, ám folyamatosan halad előre. Előfordul, hogy valaki egyszerre több lépcsőt szeretne lépni, majd megreked. Ha ez többször megesik, a változtatás eredményessége kérdéses. A visszaesések nehezítik az újrakezdést, és hosszabb távon csendes beletörődést eredményezhetnek. Amilyen türelmesen alakítottuk ki (vagy engedtük meg) a rossz szokásokat, olyan türelmes a helyreállítás is. Ne kapkodjunk, ne siettessük a reformot, hiszen az emésztés, kiválasztás, keringés, hormonális és egyéb folyamatok is módosulnak a változtatás során.

A túl gyors megújulást az idegrendszer sem mindig tudja követni, illetve idővel „betelhet a pohár” és abbahagyjuk a nagy elánnak megkezdett változtatást. Egy jó példa a fogyókúra, amelynél nem fog eredményt hozni egy komoly megszorításos diéta, de egy mértéktartó és „lassú” kalóriabevitel sporttal ötvözve igen. Ehhez alakítottunk ki több csomagot nektek, ami egy jó motiváció lehet ahhoz, hogy belevágjatok az életmódváltásba, akár fogyás vagy immunerősítés a cél. 

2. A változtatás egyénre szabottan zajlik, azaz nem mérhetem magam össze senki mással. Nincs két egyforma szervezet, és a változtatás üteme függ a genetikai adottságoktól (testalkat, hajlamok), neveltetéstől, az aktuális állapottól, betegségektől, akaraterőtől, lakóhelytől, anyagi és egyéb lehetőségektől.

Hasznos olvasni mások tapasztalatait, ám megeshet, hogy ugyanaz az élelmiszer nekünk nem előnyös, ami másnak igen, és a vitaminszükséglet is eltérhet. Könnyen kedvünket szegheti, ha valaki gyorsabban halad és látványos eredményeketprodukál már 1-2 hét után, ám tudnunk kell, hogy legalább 21-30 napra van szükség az átálláshoz.

A változtatás első idejében kipróbálhatunk többféle étkezési modellt és termékeket, okosan tesztelhetjük szervezetünket, majd a legelőnyösebbet visszük tovább. A Blnce életmódváltó csomagok remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy megtapasztald és belevágj ebbe a „kalandba”. Nyilván vannak alapszabályok, amiket érdemes figyelembe venni (pl.: reggeli fontossága, elalvás előtt nem jó enni, nassolás kérdése) de nincs az a szakember, aki részleteiben meg tudja nekünk mondani, mit tegyünk. Azaz a cizellálás a mi feladatunk marad. Ebből adódóan nem ítélhet meg senki bennünket azért, amit választunk - ha az nekünk jó életminőséget ad.

3. A változtatás előre tervezett, nem kampányszerű módon vagy esetlegesen történik, de nem szükséges már a legelején nagyon pontos szabályok lefektetése. Inkább irányokat szabjunk meg (pl: kalóriacsökkentés, fehérjebevitel növelés, több gyümölcs és zöldség, rostbevitel emelése stb.) ebben nagy segítségre tudnak lenni a Blnce termékek, melyek használatát hamarosan kifejtem bővebben.

Az irányelvek lefektetése fontos, de ezeket rugalmasan kell kezelni, mivel „útközben” látjuk a teljesítőképességünk, önuralmunk határait (ezek közben is fejlődni fognak) és ehhez mérten tudjuk az újabb kisebb célokat kitűzni (fontos a több, egymásra épülő kisebb célkitűzés). 

Hasznos a napi és heti menüterv készítése is, de legyünk rugalmasak, „alkalmazkodjunk önmagunkhoz”. Akkor jó a változtatás üteme, ha némileg erőt kell venni magunkon a kitűzött célok eléréséhez, de közben nem veszik el az életöröm sem. Ha örömtelenné, sematikussá, lehangolóvá, aszkétikussá válik a modell, akkor kreativitást, új recepteket, ízeket, motivációt kell belevinni. Kérhetjük ehhez szakember tanácsát, vagy csatlakozhatunk egy hasonlóan gondolkodó „reformer” csoporthoz is.

A lényeg a lendület fenntartása. Ahogy már korábban említettem, nemcsak az elkezdés, hanem a folyamat végigjárása is kulcsfontosságú!

Sok esetben az eredmény vagy késik, vagy idővel „kifáradunk”, főleg lelkileg. Előfordulhat, hogy valamit helytelenül végzünk és ez okozza az elmaradást (pl.: a tehéntej nem tartalmaz sok kalóriát, de blokkolhatja a zsírmobilizációt, azaz megáll a súlycsökkenés.) Más esetben a kezdeti jó eredmények után kialakul egyfajta rezisztencia (természetesen módon lassul a fogyás üteme, mert az első hetekben víz is távozott), amit visszaesésként, kudarcként értékelünk. Ez a kritikus pontja a változtatásnak és ilyenkor nem szabad feladni.

Az új receptek gyűjtése hasznos, és a sport terén is kipróbálhatunk új mozgásformákat. Oly sok információ, motiváló anyag elérhető az interneten is, élhetünk ezekkel. Ne feledjük, a változtatásban nemcsak „fizikai”, hanem lelki győzelmet is aratunk, hiszen győzünk korábbi visszahúzó szokásaink felett. Aki erre képes, az újabb erőt kaphat más területeken is a problémák leküzdésére. Ez az a hatalmas diadal, ami elérhető egy életmód-változtatás során, és alig van ennél nagyobb eredmény az életben.

4. Az életmód-változtatást hosszú távra tervezzük, nem kúraszerűen hajtjuk végre. A kifejezésben benne foglaltatik az „élet” szó is, azaz „életünk vitelét, vezetését” változtatjuk meg.

Egy új ember ül a kormánykerék mögé, aki elhatározta, hogy szakít a megbetegítő szokásaival és nem szeretné az egész életét rossz fizikai állapotban leélni. Szeretne megszabadulni a túlsúlytól, az ízületi fájdalmaktól, a gyakori fáradékonyságtól, a hiányállapotoktól, az általános erőtlenségtől. Megelégelte azt, ahol tart és rájött, hogy ő maga tehet a legtöbbet a felemelkedésért. Saját elhatározásból, jól felfogott célok érdekében, tudatosan változtat, tudja, mit szeretne elérni és ezért hajlandó áldozatokat is hozni, elutasítva a szokásos ellenérveket, amiket a „kényelmes agy” gyártani fog, hogy leállítsa a reformot.

Végső soron az életmód-változtatás előtt már egy lelki-mentális tervezést elvégeztünk, tudjuk, hogy nem lesz könnyű és lesznek mélypontok, de vállaljuk. Egy idő után pedig a „nevelhető értelem” nem azt fogja kérdezni: „Már megint futni megyünk?”, hanem „Mikor megyünk ma futni?”. Fokozatosan egyre jobban fogjuk magunkat érezni és olyanok leszünk, mint a napsugarak, amelyek hajnalban még csak elérik a felszínt, majd egyre melegebbé és jólesőbbé válnak egészen a déli órákig, végül célhoz érünk. 

Ezt kívánjuk minden kedves Életmód-változtatónak!