Élő kultúrák? Joghurtok? Probiotikumok? Prebiotikumok? Prebiotikus élelmiszerek?
Három részes sorozatunkban igyekszünk alaposan körbejárni a pici, de annál értékesebb jótékony baktériumok világát, amelyben Tóth Gábor élelmiszeripari fejlesztőmérnök kalauzol el bennünket a tőle megszokott érthető, logikus, tudományos megközelítésben olvasmányosan.
Az első részben átvettük, hogy milyen összefüggéseket tapasztalhatunk, immunrendszerünk, általános közérzetünk, vagy épp makacs súlyfeleslegünk és a bélflóránk aktuális állapota között, és, hogy mit (nem) várhatunk a tejhűtök "gyümölcsjoghurt" kínálatától.
Most pedig lássuk, hogy mik is a probiotikumok, probiotikus törzsek és mik azok a prebiotikus élelmiszerek?
Vágjunk is bele!
Tóth Gábor élelmiszeripari fejlesztőmérnök írása
Kezdjük az alapoktól; mi is az, hogy “probiotikum”? Probiotikus törzsek, prebiotikus élelmiszerek
Probiotikumok
A bélflóra tehát létfontosságú szerepet tölt be nemcsak a gyomor-bélrendszer, hanem a teljes szervezet védelmében. Az egyre terjedő fertőzések egyik legfontosabb oka a humán bélflóra káros mikrobák irányába történő eltolódása, illetve a bélrendszeri egyensúly rendszeres és tudatos visszaállításának elmulasztása.
E célra forgalomban van többféle, bélflóra helyreállítását célzó probiotikus termék vagy élőflórás italkészítmény, melyek között érdemes a minél többféle hasznos törzset tartalmazó készítmény használata. Legjobb, ha nem is adjuk lejjebb 7-8 törzsnél, az újgenerációs termékek már legalább ennyi vagy ennél is több probiotikus törzset tartalmaznak.
Természetesen az előnyös bélbaktériumok nem védenek meg bennünket minden agresszív kórokozótól, azonban általános értelemben csökkentik a fertőzés kialakulásának esélyét, és lehetővé teszik a gyorsabb bélrendszeri és egyéb regenerációt. (hatékony kiegészítői a megelőzésnek és terápiának)
A szakmai vélemények is alátámasztják, hogy korunk fertőzéseinek jelentősebb része megfelelő
bélrendszeri immunitás segítségével elkerülhető volna.
Prebiotikus élelmiszerek
A bélflóra védelmét rostokban, fitokemikáliákban gazdagabb, prebiotikumokban is bővelkedő étrend és bélflóra regeneráció biztosítja. Különösen a zab, a tönköly, lencse, zöldborsó, zöldbab, póréhagyma, fokhagyma, alma, banán, barack, szilva, ribiszke, zöldség- és gyökérfélék, cikória előnyös a bélrendszeri státusra nézve. A nyers ételek, a csírafélék szintén.
A bélflóra szempontjából egyik legfontosabb vegyületet, az inulint, a csicsókagumó tartalmazza a legnagyobb mennyiségben, így ennek ajánlása ma már szakmai irányelvként jelenik meg a mindennapokban.
Probiotikus törzsek
A probiotikus törzsek sav-, enzim és epeállók - ilyen értelemben nem azonosak az élőflórás termékekkel, ahol a törzsek elpusztulnak a gyomorban -, azaz a probiotikus sejtek életben maradnak a tápcsatorna számukra viszontagságos körülményei között is, majd eljutva a vékonybél végső és a vastagbél kezdeti szakaszához kifejtik jótékony hatásaikat a bélrendszer utolsó régiójában.
Mivel ezeken a területeken igen sebezhető a szervezet és sok anyagcseretermék, kiürítésre szánt méreganyag van jelen (csökkenő vízmennyiség mellett), a probiotikus kultúrák - és természetesen az egészségtudatos étkezéskor bevitt élelmi rostok - együttesen sokoldalú védelmet nyújtanak a szervezet számára.
A káros anyagokat átalakítják közömbös vagy hasznos anyagokká, vitaminokat,
immunszabályozó, gyulladáscsökkentő és egyéb vegyületeket termelnek, közben a vastagbél pH-ját is beállítják.
Hozzájárulnak a növényi antinutritív anyagok átalakításához is (pl: fitátok), eközben sejtfunkciókat szabályozó termékeket állítanak elő. Hatásuk nemcsak helyi, hanem az egész szervezetre kiterjedő.
A két nagyágyú - A Lactobacillusok és a Bifidobacteriumok egymást kiegészítő, támogató munkája
A Lactobacillusok hatása kiterjed a bélrendszer mellett a komplex immun védelemre, a fogvédelemre, a súlykontrollra, a cukor- és inzulinegyensúlyra, ízületi védelemre a gyermek és női célcsoportok protekciójára.
A Bifidobacteriumok szintén igen hasznosak, főként a bélben látnak el kulcs feladatokat, de egyes tagjaik szerepet kapnak kiterjedtebb védelmi mechanizmusokban és a bél-agy tengelyen történő kommunikációban is.
Megfelelő társításokkal nagyon hatékony keverékek hozhatók létre egy-egy kitűzött cél érdekében, amelyeket a klinikum igazolhat. Minden egyes kultúrának „lelke” van, így érdemes kutatni, hogyan illeszkedik bele egy törzs a közös munkába.
Milyen mennyiségtől beszélhetünk probiotikum kúráról?
Nincs egyértelmű állásfoglalás e tekintetben. Főszabályként a 100 milliós nagyságrend feletti mennyiség napi adása esetén beszélhetünk probiotikum kúráról, vezető kultúrák esetében általánosan az egymilliárd db élősejt/nap dózis tekinthető szakmai ajánlásnak, legtöbb esetben ezzel a mennyiséggel végzik a tudományos kutatásokat is. A túl alacsony sejtszám nem lesz igazán hatásos (nem tud elszaporodni), a túl magas pedig felesleges.
Probiotikus keverékek, koktélok esetében tehát a vezető kultúrákat milliárdos, a kísérőket (szimbiotikus támogatók) 100-500 milliós nagyságrendben alkalmazzák. Egymás mellett többféle vezető kultúra egymást zavarhatja, ezért egy probiotikus termék fejlesztésekor mindig tudnia kell a tudósoknak, mi a pontos célkitűzés, és így válogatják össze az egyedi törzseket és számítják ki a sejtszámokat.
A vezető és a támogató kultúrák szerepe
A korábbiakban szó volt arról, hogy szükség van vezető kultúrákra. Valóban, a minőségibb probiotikumok esetében felfedezhetünk egy, legfeljebb két vezető, karmester kultúrát, aminek a jelentősége kiemelt és klinikailag kutatott célhatásai vannak. Hasznos, ha a vezető kultúra vagy kultúrák nevét, mennyiségét külön jelzik a címkén vagy dobozon a nagy egészen (összes sejtszámon) belül, és megjelölik a megfelelő szakirodalmi forrásokat is (klinikai kutatások).
A vezető kultúra sejtszáma jó, ha eléri vagy meghaladja
az egymilliárdot (a napi adagban). A támogató törzsek hasonlóképpen szaporodni fognak a bélben, ahogy a vezető kultúra, ám mégis fontos ez a fajta megkülönböztetés, a mennyiségek terén (a vezető törzs általában ún. telepes és otthonteremtő funkciót is ellát, erre a feladatra nem minden mikroba képes).
Nyilván az egyes keverékek összhatása között különbség lehet a törzsek fajtáitól függően, hiszen minden törzsnek önálló „világa” van. A szakmában nincsenek erre nézve egyértelmű szabályok, persze az egyik kultúra hasmenéses tüneteknél, a másik laktózérzékenységnél vagy asztma, ekcéma fennállásakor lehet előnyösebb.
Mit nézzünk a vásárláskor a sejtszámot vagy a kultúrák fajtáit?
A szakemberek szerint a probiotikus kultúrák együttes, párhuzamos fogyasztása az előnyösebb, mint egy-egy kultúra külön használata. Ilyen értelemben a mennyiségnél többet számít a sokoldalúság, a törzsek palettájának szélesítése.
A napi egymilliárdos nagyságrendben bevitt sejtek elszaporodása könnyen megvalósul, és mivel a megkettőződési (generációs) idő nem jelentős, így a probiotikus sejtek kiindulási számának egy határon túl nincs nagy szerepe, inkább a rendszeres, naponkénti utánpótlásnak, valamint az említett változatosságnak.
A vásárláskor a törzsek számát és azok neveit érdemes megnézni.
Ha csak 1-3 kultúra szerepel egy felnőtteknek szóló termékben, érdemes átgondolni (még ha a számuk jelentős is), bár léteznek kifejezetten értékes törzsek, amelyek önmagukban is komoly élettani előnyöket hordoznak és klinikai hátterük van, mégis egy 6-8 kultúrás termék hasznossága nagyobb lehet.
Természetesen a gyerekeknek szánt termékek kultúrái és a törzsek száma különbözhetnek a felnőttekétől, ezeket a szakma ismeri és jegyzi, a gyerekeknél szigorúbbak a szabályok.
A célcsoportok/törzsek - gyerekek, nők, férfiak, idősek - szükséges különbséget tennünk?
Ahogy erről szó volt, a Lactobacillusok erősen kutatott formák, gyerekek és nők számára lehet nagyobb jelentőségük, a Bifidobaktériumok szintén elismertek és alkalmazottak, mindkét nem számára hasznosak. Ez utóbbiak a születésünk után nagy szerepet kapnak (főleg a bélvédelemben), sajnos később jó részük kipusztul, ezért a Lacto- és Bifidobacterium törzsek együttesét érdemes alkalmazni.
Ilyen módon a probiotikum-keverékeket szoktak szakemberek létrehozni, esetleg egyes Steptococcusokkal együtt, de ez utóbbiak jelentősége kisebb. Egyéb fajok is jelen lehetnek, például egyensúlytartó Saccharomyces törzsek (gombák) is, de porkeverékekben ritkább a jelenlétük. A tiszta tejsavas (homofermentatív) formák jobbak - a szakmában úgy mondjuk, „nyugodtabbak” - a kevert-savas (heterofermentatív) mikrobák, kefirgombák, aromaképző sajtkultúrák okozhatnak egyeseknél zavaró tüneteket, irritációkat a képződő termékek, alkoholok, szerves savak, szén-dioxid stb. miatt.
Szükséges-e állandóan alkalmazni a probiotikumokat?
A probiotikumokat a legtöbb esetben nem szükséges állandóan, folyamatosan sok hónapig használni, hanem 30-60-90 napos kúrákat végezhetünk, egyéni állapotunk ismeretében, majd a helyes étrend segít a kialakult egyensúlyt fenntartani a kúra után.
Beszélhetünk megelőző alkalmazásról vagy egy már kialakult probléma alatti kúráról, a rövidebb terminusok általában preventív használatnál jellemzőek.
Ugyanakkor előfordulhat, hogy valakinél az említettnél hosszabb alkalmazás előnyösebb, például egy krónikus bélrendszeri- vagy légzőszervi fertőzéses kórkép, gyulladásos állapotok, allergiás asztma, ekcéma, hurutos szövődmény, kifáradásos élethelyzet (burn out) esetében, esetleg egy antibiotikum-kezelést követően stb.
A probiotikus kultúrák megtapadnak a bélfalon és tartósan szaporodnak, védenek, ám idővel pusztulni kezdenek és kiürülhetnek, attól függően, hogyan étkezünk és milyen fizikai és lelki hatások érnek bennünket. Emiatt hasznos a kúrákat bizonyos időnként ismételni, akár negyed- vagy
féléves pihenők után.