A máj az emberi szervezet legnagyobb mirigye, mely többek között a méregtelenítésért felelős. Szerepe nélkülözhetetlen az anyagcsere folyamatok normális működéséhez. A máj termeli a koleszterint, mely az epe fontos alkotórésze, tisztítja a beérkező vért, keményítőt tárol, valamint számos létfontosságú fehérjét és alvadási faktort termel, A, D és B12 vitaminokat raktároz. A toxikus anyagok lebontásában (a vérből kiszűri a méreganyagokat), a vas és réz anyagcserében, illetve a bilirubin anyagcserében is elsődleges szerepet játszik.
Nem véletlen, hogy kiemelten fontos májunk egszsége és annak védelme! Bio Gabi ismét igyekszik eloszlatni a tévhiteket, és gyakorlati útmutatást adni. Tartsatok velünk!
Tóth Gábor írása
Máj- és epevédelem
Állati vs növényi eredetű étrend
Elterjedt nézet, hogy az állati zsír jobb, sőt csak arra termel epét a szervezet. Ezt téves nézetnek tartom. A növényi olajokra és olajos magokra ugyanúgy termelődik epe, sőt a természetgyógyászat régtől fogva a keserű vegyületek (például grapefruit) mellett vegyszermentes, extra szűz olajokat (olíva, máriatövismag) vagy csíraolajokat (kendermag, lenmag) használ a májtisztító kúrák során, vagy a böjtök alatti epehajtás és az epekövesség megelőzése céljából.
Azt viszont sokan nem is sejtik, hogy az állat a zsírjában raktározza, sőt feldúsítja a vegyszer- és gyógyszermaradványokat, ismert volt a híres adat, miszerint a sarkvidéken a fókák zsírjában a DDT kimutatható.
Megdöbbennénk, ha tudnánk, mi minden van ma egy állat (például: sertés, liba, kacsa) zsírjában. Számtalan toxin zsíroldékony és oda épül be: a zsírszövetbe vagy a zsíros kötőszövetbe. (Egyébként az embernél is ez történik, ezért a hirtelen fogyókúrák toxinhalmozódást okozhatnak a kiválasztószervekben, de a zsírszövet leadása után számos rákbetegség esélye minimálisra csökken.)
Az állati zsír alkalmatlan a májtisztításra a vegyszer- és gyógyszerszármazékok, valamint a koleszterintartalom miatt (epekövesség, koleszterinkövek).
Ugyanakkor egy müzlireggeli olajos magvakkal felturbózva kitűnő máj- és epetisztító. Nem véletlenül kezdtek gyógyulni Amerikában a gabonareggelizők: az élelmi rostok és a diófélék (akkoriban az első dr. Kellogg-féle mogyoróvajak) nagyon jó eredményeket hoztak.
Kiderült, hogy az élelmi rostok is támogatják az epehólyag összehúzódást (zabkása, almarost , diófélék rostja). A salátafélék úgyszintén kiválóak kevés citromlével és hidegen sajtolt olajokkal (éhgyomorra ezért is előnyös egy kevés citromos víz). Vannak aromás növények, melyek epehajtók: hagymafélék, kelbimbó, ananász, citrusok és azok héja, magja, kömény, szegfűszeg, torma, retek, chili és más fűszer- illetve gyógynövények.
A meleg, zsíros, vajas vagy olajos kelttészták különösen megkínozzák az epét, a másnapos vagy szikkasztott pékáruk viszont támogatják.
A túlzott olajhasználat tehát nem jobb, mint a zsírral vagy vajjal sütés, éppen a nehéz emészthetőség, az epesav-mechanizmus miatt. A kókuszolaj az egyik kímélő zsiradék (nem termel igazán epét), bár ezt ki kell egészíteni omega-3 zsírsavakkal (az állati zsírokban nem jellemzőek esszenciális zsírsavak).
A nem alkoholos zsírmáj kialakulása
Nem kevésszer jellemző az a kellemetlen, talán kissé bántó helyzet, amikor az orvos - látva a laborleletet - megkéri a pácienst, ne igyon annyi alkoholt, jóllehet ő nem is fogyaszt ilyen italokat. A máj egyebek mellett a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere vezénylője, és persze hormonális központ. Igen elfoglalt szerv, alig lát ki a feladatok közül. Alkoholbetegeknél megfigyelhető a májműködés torzulása, az alkoholos zsírmáj, amelyet az vált ki, hogy az alkohol gátolja a szerv normál glikogénképzését, így az zsíralapú működésre tér át - ez végül tönkre is teszi a májat.
Ugyanakkor egyre gyakoribb a nem alkoholos zsírmáj, amely főként elhízottakat és cukorbetegeket érint. A korábbi natúr élelmiszerek ma már édesített, cukrozott formában kerülnek forgalomba, emellett a fruktózszirup nagymértékű használata is probléma. A hozzáadott cukor emelkedése, a finomított élelmiszerek, a rosthiány, az aktivitás csökkenése és az elhízás együttesen glükóz-intoleranciát és inzulin-rezisztenciát eredményezett (sokan még ma sem tudnak róla, vagy nem foglalkoznak vele, tisztelet azoknak, akik igen).
A magas vércukorszint növekvő inzulintermelést idéz elő, ám erre a sejtek nagyobb ellenállással válaszolnak, így újra parancsot kap a hasnyálmirigy az inzulin termelésére, idővel pedig kimerül (2-es típusú diebétesz). Az ideg- és izomsejtek ritkábban, a zsírsejtek gyakran reagálnak ellenállással a növekvő inzulinra. A felesleges glükózt - normál esetben, azaz ha nincs inzulin-rezisztencia - a szervezet zsírsavakká alakítja, majd a zsírsejtekhez szállítja, ahol szintén az inzulin segíti az oda történő bejutásukat, így növekszik a zsírsejtek mérete, elhízás jelenik meg. Ez tehát a szénhidrátbő étrend elhízást okozó mechanizmusa, ám a baj itt nem áll meg, sőt, a zsírmáj problematikája voltaképpen itt kezdődik.
A helytelen étrend hatására tehát az inzulintermelés fokozódik, a rezisztencia is nő, az önpusztító körforgás beindul. Mivel a sejtek alig jutnak glükózhoz (szőlőcukorhoz), az igen fontos tartaléktápanyag, a glikogén képzése akadályokba ütközik. A májnak erre lépnie kell, és jön a B-terv: a cukor átalakítása zsírokká és azok keringésbe juttatása, ami elsavasodással (acidózis) és jelentős szabadgyök-képződéssel (gyorsított öregedés) jár együtt, de jelen helyzetben nincs jobb megoldás (hasonló történik 1-es típusú cukorbajnál és ketózisnál is).
Korábban láttuk, hogy az alkohol is ezt okozza, most pedig alkohol nélkül jutottunk el e folyamatig: a májban és a sejtekben vészesen kevés lesz az éltető glikogén. Sok cukor és inzulin kering a vérben, patthelyzet alakul ki, az inzulinrezisztencia (IR) pedig csökkenti a glükóz felhasználását az izomban és a zsírszövetben. A felhasználható energia fogy a sejtekben, a szénhidrátraktárak (amire minden életfolyamat épül) kezdenek kimerülni.
Mi mit tennénk a szervezet helyében? Nyilván a cukrot mihamarabb a májba szállítanánk (itt vannak olyan sejtek, amelyek inzulintól függetlenül képesek cukrot felvenni, jelen esetben ők a test megmentői), és a sok glükózból zsírsavak készülnek, amelyek koleszterin (VLDL) formájában a vérbe kerülnek, emellett a zsírmáj kialakulását eredményezik (trigliceridek raktározása a májban). Az inzulinrezisztencia ilyen értelemben koleszterinszint növelő, valamint – a nátrium-kálium pumpa felborulása és a vízvisszatartás miatt – vérnyomásemelő hatású is egyben. Mivel a vérbe kerülő zsírsavakat a zsírsejtek, az IR folyamat amiatt képtelenek felvenni, a vérben a vérzsírok mennyisége tovább fog nőni, a felborult működés pedig őrült számú reaktív gyököt eredményez, amely a máj, az erek és más szövetek gyulladását eredményezik, általános elsavasodás mellett.
Látható, hogy ez a B-terv egy kényszermegoldás a máj részéről, amely egyáltalán nem nevezhető optimális folyamatnak, és belső károkkal jár együtt (érkárosodás, infarktus-, stroke- és rákkockázat emelkedése, kötőszöveti problémák stb.), ám muszáj meglépni, az élet aktuális védelmében. Ez a jelenség az elhízott felnőttek 40-60%-át, a túlsúlyos gyerekek és fiatalok 20-30%-át, és a cukorbetegek legnagyobb részét (60-80%) érinti. Itt érdemes megemlíteni a „thin outside, fat inside” (TOFI) jelenségét, azaz a modern életvitelen élő soványabb alkatúaknál sem annyira ritka a zsírmáj (15%), amely általában a későbbi komolyabb kórképek előjelzője is egyben.
Mit tehetünk? Prevenció és támogató megoldások, ha már megtörtént a baj
Támogatható a megelőzés súlykontrollal, sportolással, a gyors szénhidrátok csökkentésével, tisztítókúrákkal, ritkább étkezésekkel (megnövelt zöldségbevitel és redukált energiaadás mellett), E-, D3-, C- és B-komplex vitaminok, probiotikumok, króm, inulin, rostok, glutation és koenzim Q10 adásával, a belső antioxidáns rendszerek támogatásával (szelén, cink, réz, mangán), szilimarin (máriatövismag) és NAC (N-acetil-cisztein) révén, és minden olyan módszerrel, ami az IR visszaszorítását és a sejtek glikogénnel való feltöltését szolgálja. A mikrobiom és az IR, illetve zsírmáj összefüggéseire is ma már részlegesen fény derült (szénhidrát-anyagcsere szabályozása, rövid szénláncú zsírsavak szintézise, antioxidánsok termelése).