Tóth Gábor élelmiszeripari fejlesztőmérnök írása
Van egy pont, ahol már nem az a kérdés, hogy tudom-e, mit kellene tennem, hanem az, hogy maradt-e bennem elég bizalom magam felé ahhoz, hogy újra elinduljak. Mert minden újabb nekiveselkedés előtt ott élnek a korábbi próbálkozások emlékei. A lelkes tervezések, a nagy elhatározások, majd a megtorpanások. Ezek apró, ismétlődő arculcsapások az önbecsülésnek. Nem látványosak, nem drámaiak, de „dolgoznak”.
Egy idő után már nem a test fárad bele a változtatásba, hanem a lélek. A hit abban, hogy
„talán most más lesz”. És amikor ez a hit meginog, megjelenik két régi ismerős: a bűntudat
és a tehetetlen düh. A test nem akar mozdulni, az akarat gyenge, az étvágy viszont nagyon is „megbízhatóan” működik tovább, az nem csökken. Mintha sosem fáradna el. Minden egyes kudarccal halkabb lesz bennünk az a belső hang, amelyik még hinni tudna a személyes változásban.
De van megoldás, van kiút – ebben szeretnénk Neked segíteni.
Visszanyerni az önbecsülésemet – az elindulás a fejben kezdődik
Az önbecsülés nem egyik napról a másikra vész el, hanem a sok apró ígéret teljesítésének
elmaradása során. Ezért a cél a visszarendeződés elkerülése és az apró sikerélmények
elérése.
Fontos kimondani: az önbecsülés nem ego. Nem túlzott önbizalom, nem magamutogatás,
nem hangos bizonyítás. Nem azt mondja: „nézzétek, mire vagyok képes”. Inkább azt:
„értékesnek tartom magam annyira, hogy törődjek magammal”. Az önbecsülés nem sürget, nem büntet, nem ostoroz. Megtart és emlékeztet arra, hogy az egészségem nem projekt, nem kihívás, nem harc, hanem kapcsolat - saját magammal.
Nem bizonyításból indulok el. Nem azért, hogy erősnek látszódjak. Sokszor nem vagyok az.
Kis lépésekben haladok, mert ezek követhetők. És ha visszacsúszom, nem esem nagyot. Ez
nem gyengeség, hanem érettség.
A kimozdítás a legnehezebb
A változás első szakasza mindig a legnehezebb, aminek lélektani és biológiai okai egyaránt
vannak. A szervezet alapvetően biztonságra törekszik. Olyan, mint egy sárba ragadt autó: a
motor jár, a kerék forog, mégsem mozdul. Ilyenkor nem több gáz kell, hanem irány, ritmus és segítség. Több ember, összehangolt mozdulat.
Az anyagcsere is így működik. A test addig nem engedi el a régi szokásait vagy a tartalékait, amíg veszélyt érzékel. Ha rendszertelenséget, összevissza étkezést, túlevést, majd éhezést tapasztal, alarm-üzemmódba kapcsol. Kortizolt emel, visszavesz az anyagcseréből, raktároz -túlélési logikából. Ez a negatív metabolikus stressz állapota, ami a szervezetet könnyen visszarendezheti (szokás-visszaalakulás, jojó-hatás stb.).
Ezért nem működnek hosszú távon a drasztikus megszorítások. Az alacsony kalória, a túl
kevés szénhidrát, a megerőltető edzés egyszerre. A cél nem a stressz kiiktatása – az nem islehetséges –, hanem az, hogy a szervezet enyhe, adaptív terhelést kapjon. Olyat, amit
fejlődésként értelmez, nem veszélyként. Teher alatt nő a pálma, de a túl nagy teher alatt
eltörik.
A rendszerszemlélet fontossága
A test hosszú távra tervez. Nem az esztétikát nézi, hanem a túlélést. A zsírtartalék számára
biztonság, jövő. Addig nem engedi el, amíg nem érzi a stabil rendszert. Ezért a változtatás
első lépése nem a nagy megszorítás, hanem a kiszámíthatóság megteremtése, amihez kicsi, de stabil és következetes lépések szükségesek. Ez utóbbi a kulcs.
A reggelizés például nem kalóriakérdés, hanem üzenet. Azt üzeni a szervezetnek: számíthatsz rám. Ha a vacsora marad el, zsírégetés indul. Ha a reggeli esik ki, raktározási program kapcsol be, ami már stresszfaktor. A test valószínűleg úgy gondolja: aki egy hosszú éjszakai koplalás után is kihagyja a reggelit, az sok másra is képes. Jobb tehát felhalmozni, itt semmi nem biztos. A vacsora kimaradása után a rendszeres reggelizés ugyanakkor stabil alapot ad az anyagcserének.
A rendszeresség megnyugtat. Kapaszkodót ad. És amikor a test érzi a biztonságot, elkezd
elengedni mindent, ami felesleges. Súlyt, feszültséget, falásrohamokat. Ahogy a lelki
dolgoknál is.
Védelmi stratégiák – az életmód mint pajzs
A mai életmód egyszerre terheli a bélmikrobiomot, a májat és az epét, a vércukor-inzulin
rendszert, az idegrendszert, az izomzatot, a kötőszövetet és a csontozatot. Ezért a védelem
nem oldható meg egyetlen étrendi trükkel. Rendszerszintű gondolkodásra van szükség.
Ide tartozik az elegendő vízivás. Nem extrém mennyiség, hanem következetes hidratálás. A
víz segít, hogy a sejtek biztonságban érezzék magukat. A mozgás szintén ajándék a testnek, ha lelkileg időnként „büntetésként” is éljük meg, a könnyű sport, izomaktiválás hasznos. Nem a teljesítmény számít, hanem a rendszeres jelzés a testnek: ma is itt vagyok, bízhatsz bennem.
A légzőgyakorlatok szintén védelmi eszközök. Lassítják az idegrendszert, csökkentik a
stresszhormonokat. A nagy séták – különösen természetes környezetben – szabályozzák az
idegrendszert, javítják az alvást, csökkentik a sóvárgást. A virtuális detox pedig nem luxus,
hanem idegrendszeri szükséglet. Kevesebb inger, kevesebb összehasonlítás, kevesebb zaj.
Konkrét példák: csere, nem megvonás
Az egyik legegyszerűbb, mégis hatékony változtatás, ha a kenyérfélék egy részét
keményítőtartalmú zöldségekre cseréljük. A kenyér gyors energia, magas
keményítőtartalommal. Régen szükség volt rá. Ma többnyire nincs. Az édesburgonya, a
sütőtök, a paszternák, a zeller, a cékla viszont rosttal, mikrotápanyaggal együtt érkezik.
Nincs anyagcsere-pánik, a szervezet nem ijed meg, inkább együttműködik.
Az új szokás nem elvesz, hanem támogató módon kivált. Minőségi csere. Pár hét alatt
átrajzolja a teljes metabolikus rendszert, ami egészségjavító és megtartó hatású.
Az életmód-változtatás sorsfordító tényező
A Million Veteran Program egy nagyszabású, hosszú távú amerikai kutatás, amely azt
vizsgálta, hogyan hatnak az életmódbeli szokások az összhalálozásra és a várható
élettartamra. A vizsgálat több mint 700 000, 40–99 év közötti amerikai veterán adatait
elemezte 2011 és 2019 között.
A kutatók nyolc életmódtényezőt értékeltek, köztük a dohányzást, a fizikai aktivitást, az
étrendet, az alvást, a stresszkezelést és a társas kapcsolatokat. Minden tényezőt kedvező
vagy kedvezőtlen kategóriába soroltak, majd ezek együttes hatását vizsgálták.
Az eredmények szerint már egyetlen pozitív életmódbeli tényező megléte is mintegy 26%-kal csökkentette a halálozási kockázatot. Négy kedvező tényező esetén ez a csökkenés
körülbelül 57% volt. Mind a nyolc egészséges szokás együttes megléte közel 87%-kal
alacsonyabb halálozási kockázattal járt.
A várható élettartam a 40 éves férfiaknál akár 24 évvel, nőknél több mint 20 évvel is
hosszabb lehetett a kedvező életmódot követők körében. Fontos megállapítás, hogy az
előnyök idősebb korban is jelentkeztek, vagyis az életmódváltás nem csak fiatalon számít.
A kutatás üzenete egyértelmű: nem egyetlen „csodaszokás”, hanem a kis, következetes
életmódbeli lépések összeadódó hatása formálja hosszú távon az életkilátásainkat. (Forrás: https://doi.org/10.1016/j.ajcnut.2023.10.032)
30 nap az EGYENSÚLY felé
A kis lépésekben történő változtatás érdekében indítottuk el 2026. január 26-án a 30 napos Egyensúly Programot a Blnce Facebook nyilvános oldalán:
https://www.facebook.com/blnce.hu
Harminc nap, harminc apró lépés, harminc sikerélmény. Nem erőlködve, nem görcsös
akarással és nem önbüntetésből, hanem egy ésszerű, két lábbal a földön járó, megtartó
rendszerben, közösséggel, tudományos háttérrel, megvalósítható gyakorlati javaslatokkal. A kis lépések végül úttá állhatnak össze, és ezen az úton nem kell egyedül menned.
Gyere és tarts velünk a 30 nap alatt, vagy akár kezdd el a változtatást később - bármikor belevághatsz!
