Horzsa Krisztina
Klinikai dietetikus és okleveles élelmiszermérnök
Dietetikusi diplomámat 2013-ban szereztem. Eddigi munkám során, az ambuláns betegellátásban naprakész információkkal kell rendelkeznem a különböző betegségekkel kapcsolatosan, ezért folyamatosan figyelemmel kísérem az aktuális szakirodalmakat, kutatásokat. Praktikus konyhatechnológiai módszerekkel, széles nyersanyagismerettel segíteni tudok a különböző speciális diéták kialakításában. Célom, hogy hozzájáruljak az emberek egyéni sikereihez, akár fogyni vágyóknak, amatőr és versenysportolóknak a betegségek kezelésében, valamint a hétköznapi egészségmegőrzésben.
Ember, a név mögött - Krisztina saját magáról
Úgy gondolom fontos, hogy megismerjük a szakértőt, akihez fordulni szeretnénk. Mindannyian leginkább szimpátia alapján választjuk ki azt az embert, akitől szakmai segítséget szeretnénk kapni, bármilyen területről is legyen szó. Ezért akkor fogunk tudni hatékonyan együttműködni, ha ki tudunk alakítani egy bizalmi viszonyt, hiszen a dietetikai tanácsadás nem feltétlenül az étrend megbeszélésével indul és záródik. Kell, hogy valamilyen szinten ismerjük egymást ahhoz, hogy a munkánk eredményes legyen.
A legtöbb esetben azonban nincs lehetőségünk megismerni az embert a szakértő mögött, pedig mindannyiunkat érdekel, ki ő, milyen út van mögötte, milyen lehet együtt dolgozni vele.
Ezért engedd meg, hogy meséljek kicsit neked magamról.
Otthonról hoztam
Szüleim az egészséges életmódra neveltek mind az ételek, mind a testmozgás területén. Már kiskoromban érdekelt a konyhaművészet, anyukám mellett mindig ott sertepertéltem a konyhában.
Otthon sokszor került különleges étel az asztalra. A szüleim mindig is szerettek főzni, na meg persze jókat enni, és ez a konyhaművészet iránti szeretet rám is átragadt. Nálunk nem volt otthon csoki vagy chips, olyan nassolnivaló ami „egészségtelen”, de azért ünnepnapokon sokszor kivételt tettünk. Úgyhogy én voltam az, aki névnapjára nem csokit, hanem chips-et kért.
Kiskoromban tornáztam és aerobikoztam, végül az atlétika, a hosszútávfutás szerelmese lettem. Közép- hosszútávfutóként 7 éven keresztül hetente 6 alkalommal jártam le az atlétika pályára edzeni, napi szinten 10-15 km-t futottunk, és számos versenyre jártunk. Sok mindent köszönhetek a sportnak, köztük nagyon sok jó barátot, élményeket valamint a kitartásomat is.
Amikor elkezdtem atletizálni, a felkészülések alkalmával nagyon fontos szerepet játszott, hogy mit, mikor, és mennyit eszünk. Ekkor érett meg bennem a döntés, hogy dietetikus leszek, mert láttam, hogy mennyire fontos a táplálkozásunk nem csak a mindennapokban, hanem a sport területén is.
Hivatastudat
A szakmám egyben a hivatásom is. A dietetika után élelmiszermérnöki és szakács képesítést is szereztem, mert szerettem volna minél jobban belelátni az élelmiszeriparba, a gyártástechnológiákba, hogy minél pontosabb és széleskörűbb megoldást tudjak adni a pácienseim számára.
Az a célom, hogy komplex tanáccsal szolgáljak, bármilyen diétával kapcsolatban is kéred a segítségemet. Egy diéta rendszerint életmódváltással is jár, amelyhez nem elég csupán az étrend időszakos követése, hanem legtöbbször az életünk részévé válik. Ezért ha hozzám fordulsz, nem csupán az új étrendedet fogom felépíteni, de megtanítalak arra is, hogyan készítsd el az új fogásokat, és hogyan építsd be az új étrendedet az életedbe.
Személyre szabott megoldás
Mindig igyekszem a tudomány megállapításait a gyakorlatba átforgatni és úgy elmagyarázni, hogy az a legkönnyebben érthető legyen számodra. Igyekszem (a teljesség igénye nélkül) saját tapasztalatok alapján is segíteni, mert azt vallom, hogy akkor lehetünk igazán jó és hiteles tanácsadók, ha a saját bőrünkön is megtapasztaljuk a diéta, az ételkészítés és a konyhatechnológia nehézségeit egy-egy komplex probléma esetén. Értem ezt a nyersanyagok és azok feldolgozhatóságára is, hiszen nem feltétlenül az adott betegségre vagy érzékenységre irányul a tapasztalatom.
De én is emberből vagyok: a saját bőrömön tapasztaltam meg a terhességi cukorbetegség minden nehézségét, és tudom mennyire nehéz kitalálni egyes nyersanyagok egyéni tűrőképességét.
Szeretem, ha a tanácsadás nem csak egy egészségügyi konzultációvá, hanem egy lazább társalgási formává fejlődik, ahol meg tudjuk beszélni a szükséges étrendet teljesen a Te személyedre szabva. Ehhez pedig bele kell látnom a mindennapjaidba, szokásrendedbe, hogy a számodra leginkább megfelelő tanácsokkal tudjak szolgálni.
Nem célom, hogy betarthatatlannak tűnő dolgokat tanácsoljak. Persze vannak helyzetek - a teljesség igénye nélkül, akár műtét után, terhességi cukorbetegség, cöliákia, vagy IBS esetén - amikor muszáj bizonyos szabályrendszerek betartása mellett mozognunk. De ha a probléma nem ilyen drasztikus, arra törekszem, hogy a megoldás se legyen az.
Mondok egy példát: nagyon szereted az édességet, a sós rágcsálni való is a kedvenced, de azzal fordulsz hozzám – más egészségügyi probléma hiányában - hogy szeretnél néhány kilótól megszabadulni. És ha én erre azt mondanám, hogy akkor mostantól ezekről hirtelen egy hosszú időn keresztül le kell mondanod? Most őszintén: könnyedén le tudnál? Milyen jó lenne, ha nem kellene elbúcsúznod tőlük, csak egy kicsit módosítani őket, igaz? Ezekre a helyzetekre is igyekszem megoldást találni: hányszor fogyaszthatod egy hónapban? melyik napszakba fér bele? mivel tudjuk helyettesíteni?
Amikor versenysportoltam - még középiskolás koromban - és lefutottunk egy félmaratont, bizony utána bevallom mindig megettem egy zacskóval a kedvenc gumicukromból és bizony ittam rá izotóniás sport italt is. Elégettem tegyük fel, 1500 kalóriát 1,5 óra intenzív futással és utána hirtelen 800 kalóriát vettem fel. Ott akkor az a cukor igenis kellett, de még így is 700 kalória mínuszban voltam. Tényleg baj volt, hogy gumicukrot ettem? (és most a gumicukorra, mint magas cukortartalmú nassolni valóra gondolj…) Nem gondolnám. Persze lehet, hogy akkor mást is ehettem volna, de ott, akkor, az kellett!
Nagyon szeretem a munkám, szeretek másoknak segíteni, szeretem mikor együtt, közösen, együttműködve jutunk el a kitűzött célig. Amikor a pácienseim jönnek vissza széles mosollyal, küldik az e-maileket, vagy telefonon mondják el, hogy „köszönöm Kriszta, sokkal jobban vagyok”, vagy amikor látom, hogy a cukoreredményeik gyönyörűen változnak, az mindennel felér. Együtt örülünk.
Nagyon örülök, hogy az élet ezekhez a szakmákhoz sodort, mert tényleg hálás lehetek a sorsnak és szerencsésnek mondhatom magam, hogy minden nap örömmel kezdem a napot, hogy olyan szakmáim vannak, amiket hivatásként élek meg.
De, ami a legfontosabb az életemben, hogy egészséges vagyok, van egy szuper családom egy csodálatos kisfiam, egy szerető férjem, és igaz barátok vesznek körül. Imádok a kisfiammal bohóckodni, kirándulni, túrázni a közeli erdőben, szeretek barátokkal közös programokat szervezni, főzni, sportolni és néha jól tud esni egy kis egyedüllét is.
Nem szeretem a konfliktusokat, ha átvernek vagy ha csak megpróbálják. Nehezen mondok nemet egy kérésre, ezért néha azt sem tudom, hol áll a fejem. Nagyon szeretem a kutyákat, néha csupán az is kikapcsol, ha nézem, hogy tesznek-vesznek, vagy éppen szuszognak. Szeretek falat festeni és kreatívkodni. Növénygondozásban nem vagyok jó, a szobanövények, virágok, ha csak nem igénytelenek, nálam nem maradnak meg sokáig. A vasalás nem a kedvencem, de néha azt is muszáj.
Imádom megfigyelni, hogyan működik az emberi test, mindig elcsodálkozom mennyire jól vagyunk összerakva, és hogy mennyi mindenre vagyunk képesek. Szeretem az utcán nézni az embereket, de azt már nem szeretem, ha engem néznek. Mindig nézem a tv-ben a különböző sportműsorokat, csüngtem is a közvetítéseken olimpia alatt. Szeretek utazni és a különböző kultúrák konyháját megismerni.
És nem utolsó sorban, szeretem az életem.